Szerző: Dorina » 2010.07.28. 17:34
Hófehér felhő száll felettem,
nézve őket mindent elfeledtem.
Megérint a Béke,
megcsókol a szellő,
Színük csakis Érte,
állaguk épp ide kellő.
Lábam alá simul a fűszál,
azt suttogja : rajtam ki jár?
Hátam puhasága neki kijár?
Persze,ha ő a Király.
Tovalibben s nekem futnom kell
élvezem,mert senki nem figyel.
De nem tart soká,hisz álmodom,
látni mindent,mire vágyódom.
Megérint a Béke,
megcsókol a hullám,
Hozzá szólok,Érte -
emléke sosem lesz halvány..
- Csatolmányok
-

- 00100.jpg (36.11 KiB) Megtekintve 18 alkalommal.
"Nem hiszek az alkotói válságban - ez egy rossz kifejezés,amelynek akkor adsz jelentést,amikor kimondod"