Versek

[Kolibri01]

Emlékszem....

Volt egy nap az életemben,
2009 június 25-e.
Könnyekkel teli délután,
Nem tudtam mi lesz ezután.

Csend borult a világra,
Mindenfelé síró szemek,
Azt kérdeztem én is,
Ez hogyan történhetett?

Elnémult egy hang,
Véget ért egy tánc,
Ő már a csillagok közül
Mosolyog le ránk.

Könnyekkel teli délután,
Oly más mint a többi,
E napon megtanultam,
Önzetlenül tenni, szeretni.

E napnak köszönhetem,
Hogy megismertelek,
S rajtad keresztül,
Oly csodás embereket.

A fájdalom, a bánat,
Ez örökre bennem él
Mégis boldog vagyok,
Mert újjá születtem én.

Köszönöm Neked Michael Jackson.

Nem is tudom, mit írhatnék Neked. Már annyiszor dicsértem a csodás műveidet. És most megint csak ámulok.
Köszönöm szépen, hogy itt vagy velünk!!!

[Kolibri01]

Ja igen! Dorina és Lacyka és mindenki, aki ide verseket ír, csak ugyanazt tudom írni: KÖSZÖNÖM NEKTEK!!!

[laura7]

Én is szeretném megköszönni mindegyikötőknek a szép verseket, amelyeket írtok. Andrea1-Éva nagyon szívhezszóló a legutóbbi versed.

[Dorina]

Fáj a szívem,
pattog a tűz
s bánatom,
mint űzött vadat
lelkem egyik sarkából
másikba űz.

Fáj a szívem -
talán ketté is reped.
S közben könnybe
áztatott szemem a
képernyőre mered.
Nem tudja mit néz,
nem tudja mit akar -
előbukkanó arc
újra s újra felkavar.

Fáj a szívem,
elutazott ki megtölti.
Nem jön vissza,
csak ha testemet a
Halál fellöki.

Fel a felhők fölé,
fehér habtekercsbe,
folyékony szeretetbe,
egyfajta izzó mederbe.

Fáj a szívem,
de még sokat kell itt lennem,
vár még az út hosszan,
célom,hogy
lelkemet másokkal
megosszam..

[katasi]

Dorina csodaszép!!!!!!!!

[Dorina]

Köszönöm Katasi!
De most tényleg nagyon fáj

[Andrea1]

Dorina ez nagyon szép.

[Eszter44]

Csodálatos a versed Dorina

[szaboilona50]

Dorina gyönyörű a versed !

[Andrea1]

Olyan vagy nekem...

Olyan vagy nekem, mint a kelő napfény,
Mely a sötét éj után arcomhoz ér.
Olyan vagy nekem, mint csörgedező patak,
Mely oly sok szomjas állatot itat.

Olyan vagy nekem, mint embernek a jó szó,
Mely oly sokszor hiányzik és megnyugtató.
Olyan vagy nekem, mint ártatlan gyermek,
Kit ezentúl minden erőmmel védek.

Olyan vagy nekem, mint a hold, a csillagok,
Fényük a sötétben szikrázóan ragyog.
Olyan vagy nekem, mint a fénylő napsugár,
Mely amíg élek forrón ölel át.

Olyan vagy nekem, mint heves szívdobbanás,
Mely ha megszűnne, nem lenne más csak halál.
Ám én már többé a haláltól sem félek,
Mert tudom, odaát majd veled lehetek.