„MUSIC AND ME”

A ZENE ÉS ÉN

A média, úgy tűnik, már jóval a Santa Maria-beli tárgyalás előtt állást foglalt és elítélte Jacksont kimondhatatlan cselekedetekért, olyan állításokra alapozva, amelyek az egész világot bejárták az interneten és a pletykalapokon keresztül. A médiatudósítások többsége örömét lelte abban, hogy a popsztárt negatív fényben mutathatja be, és Jackson ez ellen nem sokat tehetett.

Az eladott példányszám és a nézettség növelése érdekében, a Jacksonról szóló hírekben minden elképzelhető módon megfosztották őt emberi méltóságától. Az újságírók minden alkalmat megragadtak, hogy jelenthessék a legújabb „mocskot” Michaellel kapcsolatban, anélkül, hogy utánanéztek volna a részleteknek. A tárgyalás során több tanú beszélt Michael jótetteiről, az irányadó média azonban Michael Jackson erről az oldaláról soha nem számolt be.

A média számos szereplője – anélkül, hogy ezt észrevette volna, – a Michael lejáratására irányuló összeesküvés részévé vált. A tárgyalásról tudósító emberek csak a vádra koncentráltak, és a történetet részrehajlóan mesélték el. A hírszerkesztők pedig támogatták ezt. A hírgépezetet csak a nézettség érdekelte, a televíziós hírszerkesztők pedig úgy tűnik, elvárták a riporterektől, hogy bármit tudósítsanak, csak Jackson-ellenes legyen. Minél negatívabb volt a kommentár, annál nagyobb figyelmet kapott a történet. Ördögi kör volt ez, amelybe a média szinte összes szereplője belekerült.

És mégis, Michaelt látva, ahogy kommunikál a rajongóival, családjával, ügyvédeivel, a rendfenntartó erőkkel, sőt még a médiával is – egy dolog tagadhatatlan volt: Michael Jackson kisugárzása. A popsztár körül egyfajta fehér fény lebegett, amely túlragyogta az összes felhajtást. Úgy tűnt, Michael egy cseppet sem aggódik a rémes vádak miatt, amik a tárgyalóteremben elhangzottak. Sőt, tárgyalótermi arckifejezéseit látva az ügyészek csapata egy halom kétségbeesett embernek tűnt. A területi ügyész az utolsó szalmaszálba is belekapaszkodott, és Michael reakciója ezekre a „bizonyítékokra” ezt egyértelművé is tette az esküdtek számára.

Michael rajongói, – akik Neverland környékén és a bíróság épülete előtt táboroztak, virrasztottak – dühösek voltak a vádak miatt, és úgy érezték Jackson egyfajta lincshangulat célpontjává vált. Neverland kapui előtt néhányan párhuzamot vontak Michael és Diana hercegnő között. Mindkettejük cselekedeteit saját maguk ellen fordították, hogy szenzációs címlap sztorikat kreáljanak. A rajongók úgy érezték, hogy a média egyfajta tudományos kísérletet végzett Michael Jacksonnal. A média úgy kezelte őt, mint egy befőttesüvegbe zárt rovart, amit lehet piszkálni, provokálni – és soha nem hagyták szabadon élni. Dianával ellentétben, akinek élete tragikus véget ért, mikor a média lerohanta őt, Michaelt életben akarták tartani, hogy a végtelenségig növeljék nézettségüket.

A rajongók elszántan állították, hogy Michael a médiagépezet áldozatává vált, amely nem volt hajlandó meglátni az igazságot – még akkor sem, amikor azt a Kaliforniai Fellebbviteli Bíróság mondta ki. A rajongók a világméretű médiaéhségről beszéltek, amely valamiképp eldöntötte, hogy Michael Jackson „szabad préda” bármilyen pletykához és rosszindulatú célozgatáshoz, a világon elképzelhető mindenfajta sárdobáláshoz.

Mint később kiderült, abból, amit Sneddon és gárdája a bíróságon bemutatott, Thomas Mesereau és védelmi csapata gyakorlatilag mindent megcáfolt. Tom Mesereau, a tiszteletet parancsoló alak, aki nem kereste a média figyelmét, és soha nem a saját előrejutását szorgalmazta, az őszhajú védőügyvédként vált ismertté, aki bizony nem tréfál. Ő nem akart a tárgyalásról szóló média tudósítások középpontjává válni. Más hírességeket védő ügyvédekkel ellentétben, Tom Mesereau-t nem érdekelték a kamerák és a reflektorfény. Mesereau-t az igazság érdekelte, és teljes szívéből hitt Jackson ártatlanságában.

Michael Jackson felmentésének napján, Tom Sneddon lett a „Ruhátlan Császár”, Tom Mesereau pedig szerényen és méltósággal távozott a tárgyalóteremből.

Ahogy kezdett kiderülni az igazság, a Jacksonhoz közel álló rajongók azon gondolkodtak, hogy a nagyközönség vajon miért nem tud semmit az ügy valós tényeiről. Vajon a média miért siklott el a legjelentősebb tanúk felett és hagyta őket figyelmen kívül? A bulvársajtó gátlástalanul próbálta Jacksont a közönségesség köpenyébe bújtatni. Szinte démonikus figuraként állították be, az elképzelhető legborzalmasabb bűnténnyel vádolva, pedig a tárgyalóteremben senkinek nem sikerült semmi ilyesmit rábizonyítania. Ahelyett, hogy beszámoltak volna a Jackson felmentésével kapcsolatos részletekről, ahelyett, hogy kiemelték volna azoknak a fiúknak a vallomásait, akik váltig állították, hogy semmi szexuális természetű dolog nem történt Jacksonnal való együttlétük során, a média szereplői csak a lényegtelen dolgokra koncentráltak. Óriási főcímekkel hozták le, amikor Jackson pizsamában jelent meg a bíróságon. Gúnyos megjegyzéseket tettek arról, hogy Jackson milyen közeli kapcsolatban állt csimpánzával, Bubblesszal. Újra és újra bemutatták a felvételt, amin Jackson egy berlini hotel erkélye fölött tartja újszülött kisfiát.

A rajongók dühösek voltak, mert a média egyálta nem vizsgálta meg annak a több száz tanúnak a tárgyalóteremben elhangzott vallomását, amely mind azt mutatta, hogy semmilyen bizonyíték nincs arra, hogy Jackson életének bármilyen sötét vonatkozása lenne. A rajongók úgy érezték, hogy a bíróságon előterjesztett tanúvallomások és fényképes bizonyítékok mind azt igazolták, hogy Michael Jackson sokkal reálisabb, gyermekiesebb, gondoskodóbb volt, mint azt bárki gondolta volna.

A média azonban ezt figyelmen kívül akarta hagyni.

Miután a per befejeződött, Tom Mesereau elárulta, hogy arról tájékoztatták, Jackson felmentése a nemzetközi médiának valójában több milliárd dollárjába került. Úgy tűnik, ha Michael Jackson börtönbe került volna, a bulvársajtó egyfajta házi vállalkozásban kezdte volna gyártani a tudósításokat Jackson börtönbéli biztonságáról, ottani életéről, az öngyilkosságát megelőző intézkedésekről, Jackson fogolytársairól, és a hírgyártó őrület tovább folytatódott volna. Mesereau-t arról tájékoztatták, hogy bizonyos médiaszereplők már előre megszervezték, hogy figyelemmel követhessék Michael mindennapi életét a rácsok mögött. Bárki ment volna meglátogatni Michael Jacksont – már meg is lett volna az aznapi sztori. Vad pletykák ütötték volna fel a fejüket, hogy Jackson őrültebb, mint valaha – kiváló témákat szolgáltatva a szupermarketek pletykalapjainak, az örökkévalóságig biztosítva az eladásokat.

És valóban, a Star magazin például az ítélethirdetés után pár nappal valótlanul arról tudósított, hogy Jackson fogadást készült adni a Las Vegas-i Bellagio Hotelben, azt sugallva, mintha Jackson győzelmi ünneplésre készült volna a rajongóival. Nevetséges volt. A média tudósítások valótlan feltételezésekre alapultak.

Egy másik pletykalap, a londoni Daily Mail olyan főcímeket lebegtetett, hogy Jackson „a közel-keleti sivatagban bujkál”, és arról tudósított, hogy „újabb szexuális vonatkozású vádakkal kell szembenéznie.” Mint kiderült, a vádakat egy kellemetlen New Orleans-i férfi fabrikálta – és teljességgel alaptalanok voltak. Ez az ember azt állította, hogy Jackson fizikailag bántalmazta őt egy borotvapengével, és többek között, drogot adott neki. A Louisianai Bíróság ragaszkodott hozzá, hogy Michael Jackson vagy képviselője megjelenjen 2005. augusztus 17-én egy nyilvános meghallgatáson, annak ellenére, hogy a vádlónak priusza volt zaklatásért és bevallottan bigámista volt. Nemsokkal ezután az ügyet ejtették.

Ez is csupán további példája volt azoknak a Michael Jackson elleni komolytalan eseteknek, amelyek a Pop Királya számára újabb megaláztatást, közmegítélésének romlását, és még több gondot jelentettek az Egyesült Államok bíróságain. Szokatlan életvitele, óriási vagyona, és szakmájának jellege miatt Michael Jackson a világ legnagyobb célpontjává vált, és a popsztár egyre többször találta magát a bíróságon.

Ami a büntetőpert illeti, az eset, amely a bíróság elé került, tulajdonképpen abból indult ki, hogy Michael Jackson megpróbált segíteni meggyógyítani egy tízéves, rákos kisfiút.

Jackson azután került kapcsolatba a fiúval, Gavin Arvizóval, miután őt negyedik stádiumban levő rákkal diagnosztizálták, és egy Los Angeles-i orvoscsoport kimondta rá a halálos ítéletet. Mivel Gavin utolsó kívánsága az volt, hogy beszélhessen Michael Jacksonnal, Michael a világ különböző pontjairól hívta Gavin kórházi ágyát, többórás beszélgetéseket folytatva vele videó- és egyéb játékokról, és Neverland szépségéről.

Jackson adta vissza a fiúnak az élni akarását. Jackson adott erőt a fiúnak, hogy kitartson, annak ellenére, hogy a rák már felemésztette a gyerek több szervét, beleértve a lépét és az egyik veséjét.

Ezután a beteg fiú családjával ellátogatott Neverlandre, miközben még mindig kemoterápiás kezelés alatt állt. Ezen első látogatás alkalmával Gavin Arvizo még tolószékben ült, kopasz volt és csontsovány. Gavin többek között önbizalomhiánnyal is küzdött, de Michael Jackson ezt is segített megváltoztatni.

Gavin saját kézírásával a következőket írta a vendégkönyvbe első Neverland Völgyben tett látogatása után:

„Kedves Michael! Köszönöm, hogy bátorságot adtál ahhoz, hogy mások előtt levegyem a sapkámat. Szeretlek, Michael! Szeretettel, Gavin.”

Michael volt az, aki reményt adott Gavinnek és családjának. Michael volt az, aki buzdította Gavint, hogy szedje össze erejét és hagyja el a betegágyat. Michael volt az, aki felkínálta Gavinnek és családjának azt a fantasztikus élményt, hogy egy hosszú limuzinban eljöhettek Kelet-Los Angeles nyomornegyedéből a Neverland Völgy-i birtok pompájába. És a média mégis elferdítette Michael minden jó cselekedetét, egy pénzéhes család pedig felhasználta azt ellene.

Tom Mesereau fel is említette, hogy a média órákon keresztül sugározta a terhelő vádakat, de egyetlen egyszer sem tudósított Michael gyermekek megsegítésére tett jótékonysági akcióiról. A tárgyalás során Mesereau rendszeresen kihangsúlyozta, hogy Michael milyen nagy emberbarát volt, aki több százezer gyermeken segített szerte a világon, aki nem lépett fel koncerten anélkül, hogy előbb ne látogatott volna meg egy gyerekkórházat, de senki a médiában nem foglalkozott ezzel. Amikor a tárgyalás befejeződött, Mesereau hangot adott abbéli elégedetlenségének, hogy a média mennyire igazságtalanul tudósított a tárgyalásról. Mesereau számára a per eltorzított közvetítése csupán újabb megnyilvánulása volt annak a durva és szokatlan stílusnak, amellyel Jacksont számtalanszor félrevezetően állították be.

Amikor a büntetőeljárás befejeződött, Mesereau beszélt arról a közel 20 millió dolláros megegyezésről, amelyet Jackson Jordie Chandlerrel és családjával kötött, és hogy ennek a megegyezésnek milyen hatása volt olyanokra, akik könnyen akartak Jacksontól pénzt szerezni. A Chandler ügyben, Mesereau meglátása szerint, Michael Jackson rossz tanácsadók áldozatává vált. Mesereau-nak meggyőződése, hogy Jackson akkor üzlettársaira hallgatott, akiket viszont csak az érdekelt, hogy Jackson minél több pénzt termeljen. 1993-ban nem az üzleti tanácsadói állították ki a csekket, hanem Michael Jackson, és összehasonlítva Jackson akkori jövedelmi kapacitásával, egy ilyen megállapodás dollárösszege nem számított azoknak, akik nagy bevételt vártak a jövőbeni üzletekből.

Akkoriban – mint mindig – a Jacksont körülvevő embereknek mind volt valamilyen tervük új Jackson termékek létrehozására: új Jackson zene, új Jackson videók – nekik az volt az érdekük, hogy Michael fennakadás nélkül folytassa tovább a bizniszt. Úgy tűnik, Jackson tanácsadóit nem különösebben érdekelte, hogy egy ekkora volumenű megegyezésnek milyen hatása lesz a közvéleményre.

Az érem másik oldala, hogy számos Jackson rajongó már jó ideje meg volt győződve arról, hogy egyfajta céges összeesküvés áll a háttérben, amely arra irányult, hogy Michaelt tönkretegyék. A rajongók bizonyosak voltak benne, hogy a Sony cég befolyásos emberei segítettek terjeszteni a rémhíreket, hogy tönkretegyék Jackson karrierjét. Néhány rajongó szerint a Sony vezetői arra akarták kényszeríteni Jacksont, hogy eladja részesedését a Sony/ATV katalógusban. Sok rajongó állt nap mint nap a bíróság előtt Sonyval kapcsolatos feliratokat lobogtatva, és azt sikítozták: „Harcolj, Michael, harcolj!”

A rajongók úgy gondolták, hogy a Michael imázsának lerombolására irányuló kampány mögött céges érdekek álltak, – amelyek nem csak a Santa Maria-i tárgyalást szították –, hanem más fiatal fiúk és családjaik vádaskodása mögött is álltak.

Az igazsághoz tartozik, hogy bizonyos titokban rögzített beszélgetések átiratai – némelyikük 1987-re nyúlik vissza – gyanús viselkedésre utaló megjegyzéseket tartalmaznak számos olyan emberről, akik szörnyűséges vádakat hoztak fel a múltban Michael Jackson ellen. Ezeknek a felvételeknek és átirataiknak többsége jelenleg az USA szövetségi kormányának birtokában van egy Anthony Pellicano ellen fennálló szövetségi ügy kapcsán, aki a sztárok magándetektívje volt és dolgozott Michael Jackson csapatának is, hogy felfedje az igazságot a Chandler családdal kapcsolatban.

Ami Michaelt illeti, ő már régóta nyilvánosan hangoztatta, hogy összeesküvők próbálják őt tönkretenni, hogy visszaszerezhessék részesedését a SONY/ATV katalógusban, amely tartalmazza Elvis Presley és a Beatles dalait is. Jackson utalt egy összeesküvésre, amelyet le is hozott a Vanity Fair című magazin egy rosszindulatú újságcikkben, amely néhány nappal a Santa Maria-i ítélet kihirdetése előtt jelent meg. A Vanity Fair cikk kifigurázta Michael Jackson állítólagos feltételezését, miszerint a vádlót és családját „ellenségek” pénzelik, akik meg akarják kaparintani a SONY/ATV zenei katalógust. A gonosz újságcikk kigúnyolta Jacksont, aki szerint a Sony Records volt elnöke, Tommy Mottola, és a Sony Records más befolyásos emberei, valamint a területi ügyész: Tom Sneddon voltak a „fő összeesküvők” ellene.

Ezzel az egésszel kapcsolatban Michael Jackson védőügyvédje, Thomas Mesereau némileg semleges maradt. Bár Mesereau-nak semmilyen valós bizonyítéka nem volt arra, hogy alátámassza Jackson teóriáját, miszerint egy vállalati összeesküvés áldozatává vált, a védőügyvéd egyetértett abban, hogy tökéletesen elképzelhető volt, hogy létezett egyfajta „tudatalatti összeesküvés” a Sony és a Santa Barbara-i ügyészség között.

– Michael állítása az összeesküvésről teljesen logikus, de nincs rá bizonyítékom – árulta el Mesereau. – Ha Michael börtönbe kerülne, hogyan tudná megvédeni tulajdonrészét a katalógusban? Hogyan tudna védekezni ezekben a komolytalan perekben? A Sony rengeteget nyerne, ha Michaelt elítélnék, Sneddon pedig egy csapásra hírességgé válna. Ezeknek az embereknek nem feltétlenül kellett leülniük egymással, hogy összeszövetkezzenek. Lehetséges, hogy akaratlanul is segítették egymást – hiszen közös volt az érdekük.

Érdekes módon, ha tényleg létezett összeesküvés Jackson ellen, azt talán volt alkalmazottai szervezték, személyes bosszúra készülve, a ház különös vendégei táplálták, akik könnyen akartak pénzhez jutni, és a rendfenntartó erők bizonyos tagjai erősítették, akik egoista okokból akarták lehúzni Jacksont.

Mivel valószínűleg Michael Jackson a leghíresebb ember, akit valaha súlyos bűncselekménnyel vádoltak, a hatóságok közszemlére kívánták tenni Jackson excentrikus életét. A Santa Barbara-i ügyész örömmel próbálta őt megszégyeníteni.

A Pop Királya – nyilvánvaló okok miatt – nagyon keveset nyilatkozott és rendkívül kevés interjút adott a bűnügyi perrel kapcsolatban. Michael még az elején nyilatkozatot tett ártatlanságával kapcsolatban az interneten. Meghívta Neverlandre Geraldo Riverát egy rövid beszélgetésre, és később meg is jelent egy interjú a Fox News tévécsatornán, bár Geraldo állítása, miszerint Jacksont a Santa Barbara-i ügyész be akarja mártani – nem talált jó fogadtatásra a sajtóban. A tárgyalás során Jackson rádión keresztül beszélt néhányszor a rajongóihoz – de többnyire semmit nem nyilatkozott az ügyről a médiának. Egy kivétel volt csupán: barátja és lelki tanácsadója, Jesse Jackson tiszteletes.

Az egyszeri rádióközvetítésben, amelyet 2005 Húsvét Vasárnapján sugároztak, Michael azt mondta Jackson tiszteletesnek: – Teljesen ártatlan vagyok, és nagyon fájdalmas ez az egész.

A rádióban Michael utalt rá, hogy a rasszizmus áldozata lett, hogy egyike volt a számos „fekete lumináriusnak”, akik áldozattá váltak. Jackson elmondta, hogy Nelson Mandela és Muhammad Ali példájából merített erőt. Elmondta, hogy úgy érezte, a bőrszíne miatt különböztették meg. Amikor Jesse Jackson egy lehetséges Sony összeesküvésről kérdezte, amely a bűnügyi per vádai mögött állhat, Michael nem akart erről beszélni. Jackson tiszteletes megkérte, hogy részletezze, mit tartalmaz a SONY/ATV katalógus, de Michael nem akart ebbe belemenni.

Amikor Jesse Jackson megpróbált a Sony és a popbálvány közötti problémákról érdeklődni, látszott, hogy Michael túlságosan fél erről a témáról beszélni. Amikor a Sony katalógussal kapcsolatos kötélhúzásról kérdezték, Michael óvatos volt. Csak egy dolgot volt hajlandó mondani a Sony/ATV katalógusról: – Nagyon értékes. Nagyon sok pénzt ér. És ahogy itt beszélgetünk, most is nagy harc folyik érte. Nem mondhatok róla semmit. Egy sor összeesküvés van a háttérben. Csak ennyit mondhatok.

Akár összeesküdtek a Sonynál, hogy tönkretegyék Michael Jacksont (és erre nincs semmilyen bizonyíték), akár nem, ez nem befolyásolta Tom Mesereau-t a bűnügyi eset során. Amiben Mesereau biztos volt – az egész tárgyalás során –, hogy egy sor olyan emberrel kellett megküzdenie, akik közös terv, összeesküvés alapján jártak el, hogy lerombolják Michael Jackson imázsát.

Ezek az emberek, mint Mesereau bebizonyította, bármit megtettek, hogy hírnevet és vagyont szerezzenek – és ehhez Michael Jackson volt az eszközük. Mesereau, aki elhatározta, hogy egyszer és mindenkorra megküzd Tom Sneddonnal és az ügyészi hivatallal, elsőként látta meg, hogy milyen játszmák folynak a háttérben. Arra a következtetésre jutott, hogy az egész Michael Jackson elleni ügy, maga egy nagy összeesküvés.

Mesereau szerint a vádló családja volt az, aki a területi ügyésszel, Tom Sneddonnal összhangban működve, és a média bizonyos tagjai által feltüzelve egy alaposan kigondolt terv alapján térdre akarták kényszeríteni Michael Jacksont. Mesereau ügyvéd úr, aki már régóta az emberi jogok bajnokaként volt ismert az afro-amerikai közösségben elárulta, hogy amikor először nézte meg a bizonyítékokat, amikor leült és áttanulmányozta a több ezer oldalas peranyagot, már le tudta vonni a saját következtetéseit.

o A média gyakorlatilag azt mondta: „Ezt az ügyet nem lehet megnyerni. Semmi remény rá.” Engem őszintén szólva ez nem különösebben érdekelt – árulta el Mesereau. – Egyszerűen megnéztem a bizonyítékokat, mint ahogy mindig is teszem, és megismerkedtem az ügyfelemmel. Úgy döntöttem, hogy ez az ügy megnyerhető, és azt is elhatároztam, hogy igazságos perre számíthatunk Santa Mariában.

A köztisztviselőknek eszükbe sem jutott, hogy Michael Jacksonnak pozitív megítélése is lehet Santa Mariában. A történések során néhány lakos elárulta Mesereau-nak, úgy érezték Tom Sneddon komoly vendettára készült a popsztár ellen, bár Sneddon ezt következetesen tagadja. A Santa Maria-i lakosok úgy érezték, hogy Jackson megbecsülendő része volt közösségüknek, és pozitív érzéseiket fejezték ki iránta. Mégis, mivel nem engedtek kamerákat a tárgyalóterembe, és mivel a nagyközönség csak az elfogult tudósításokon keresztül juthatott információhoz a tárgyalással kapcsolatban – a lejáratás elkerülhetetlen volt.

Ezen a szenzációs tárgyaláson összesen 135 tanú tett tanúvallomást. Gyerekkori barátoktól kezdve filmsztárokig – helyszínelőktől kezdve törvényszéki revizorokig. A tanúvallomást tevő szakértők és alkalmazottak száma észbontó volt. Rengeteg pénzt költöttek arra, hogy Michael életének minden mozzanatát mikroszkóp alá helyezzék. Minden egyes tulajdontárgya górcső alá került – minden könyv, minden műtárgy, szennyesének minden egyes darabja. Mind közszemlére lett téve.

Mire az összes bizonyítékot bemutatták, az emberek már bizonyossággal láthatták, hogy Jackson tényleg más – hogy oly módon élte az életét, amiről senki még csak nem is álmodott. Az emberek megláthatták, jobban, mint valaha, hogy Jackson egy önmaga által alkotott álomvilágban élt, egy olyan világban, ahol gyermeknek lenni Michael létezésének része volt. Az esküdtszék megtudta, hogy Michael túlságosan bízott az emberekben. Az esküdtek döbbenten fedezték fel a részletek között: Michael átadta aláírási jogát német tanácsadóinak, meg sem értve gyerekes cselekedeteinek lehetséges következményeit.

A híradások elhitették a külvilággal, hogy Jackson Neverlandje sötét dolgok színhelye volt, hogy baljós játékokkal próbálta csapdába csalni a gyerekeket. A tárgyalótermen belül azonban, ahol ez igazán számított, kiderült, hogy a popikon, bizalmasan rögzített nyilatkozatain keresztül meggyőzte az esküdtszéket, hogy tulajdonképpen egy ártatlan pára volt.