A Fiú

(Írta: Napsugár)

A Fiú ott állt az óriási, fényes kapu előtt.  Nem mozdult, érezte, hogy várnia kell. Egyedül volt, de ez az egyedüllét mégsem volt magány.

Ismerte a magányt, állandó és elmaradhatatlan kísérője volt.  Épp az suhant át a fején, hogy mindig, amikor a legtöbben voltak körülötte, akkor volt a legmagányosabb, és most senki sincs vele, valahogy mégis derű van a szívében.

Ekkor a kapu megmozdult, lassan nyílni kezdett, meleg aranyfény ragyogott ki mögüle, kitárult teljesen.

A Fiú belépett, becsukta a szemét és mély levegőt vett. Mézeskalács illatot érzett. Valahol messzebb gyermekek kacagtak, zsibongtak.

Nem akarta kinyitni a szemét, nehogy elmúljon a varázs, de ekkor valaki megérintette a vállát.

- Barátom, nagyon vártalak! Oly nagyon szeretlek! - szólt a férfi és a Fiú felismerte, hogy Jézus áll előtte.

Némán megölelték egymást. A Fiú még sohasem érzett ilyen kisugárzást, minden sejtjét átjárta a boldogság és valami eufórikus öröm, megnyugvás töltötte el.

- Atyámhoz kísérlek, gyere! - mondta Jézus és nem engedte el a Fiú vállát, átölelve vezette Őt.

- Mit kell tennem? - kérdezte a Fiú, de már nem kapott választ, mert megérkeztek. Isten előtt állt. A Fiú Istenre nézett és térdre ereszkedett.

Meglátta, amit mindig is tudott, Isten szemében ott volt minden gyermek tekintete, Isten arcán ott volt minden gyermek ártatlansága, Isten ajkán ott volt minden gyermek mosolya. A Föld minden gyermeke előtt térdelt.

- Látom, mire gondolsz, Fiam. Igen, te vagy az egyetlen földi ember, aki megértetted a titkomat. Valahányszor megszületik egy gyermek, én jövök el vele a Földre, én táplálom lélekkel, én árasztom el életerővel. Angyalaimat állítom az ágyuk mellé. Velem találkozik, aki szeret egy gyermeket.

Engem sebez meg, aki bánt egy gyermeket. Te megértetted ezt. Most ítélőszékem előtt állsz – szólt az Úr.

- Most igaz ítélőszék előtt állok. Sok hamis bírám volt. Megaláztak. Elárultak. Megöltek.– suttogta a Fiú.

- Tekints Jézusra! – mondta Isten.

- Ő megváltotta a Világot, harcolt az igazságért, a legbátrabb és a legigazabb volt. Az életét áldozta. Hogy hasonlíthatnám magamat Hozzá? – kérdezte a Fiú.

- Az emberek 2000 éve tartó önzése, önpusztítása, kegyetlensége és szívtelensége után Te voltál az, aki Édes Gyermekem Jézus tanításait újra a Világ elé tártad, harcoltál, küzdöttél az én igazságomért, a gyermekek igazságáért, a Föld igazságáért. Ezért kaptad a tehetséget, az erőt, a tisztánlátást.  

Hűséges voltál, igaz úton jártál. Ez az ítéletem - zengte az Úr és a Menny minden harangja megszólalt.

- Én Uram, én Istenem! – nyögte a Fiú, és csordultig volt hálával, bizalommal, szeretettel. Hallgatott, aztán csendesen megszólalt:

- És a gyermekek? Miért kell szenvedniük? Miért betegek? Miért bántják Őket? Miért hagyod???

- Az emberek szabad akaratot kaptak. Egyszer majd mindenki itt áll Előttem, mint Te most. Porszemnyi idő a földi élet. Itt az Igazakat, a bűneiket megbánókat, a meggyötörteket, a megalázottakat, a megtört szívűeket örök élet és örök boldogság várja. Minden gyermek minden könnye a kezembe hullik, minden jajszó a szívembe száll. Jézus azt jelenti: Vigasztaló. Ő fogja a gyermekek kezét és mennyei kárpótlást ad minden sóhajért. Azért volt annyi megaláztatásban és kínban részed, Fiam, mert így váltál hasonlatossá a meggyötört gyermekekhez, egy lett a sorsod az ártatlan szenvedők sorsával. Nagyobb erő lakik benned a Vulkánoknál, a Hegyeknél, az Én erőm lakik a szívedben. Kedves vagy Nekem. – szólt Isten.

A Fiú ismét hallgatott. Egyszerre mindent megértett. Úgy ragyogott az igazság, mint a Nap. Felnézett, de Isten már nem volt ott.

Jézus mosolygott rá és azt kérdezte:

- Mehetünk? Sokan várnak rád!

A Fiú elindult, de hirtelen megtorpant.

- És mi lesz a Földdel?- kérdezte rémülten.

- Nézz le! Látod?

A Fiú lenézett és virágzó réteket, tiszta folyókat, esőerdőket, élettel teli tengereket látott.

- Mi történt a Földdel? –kérdezte boldogságtól elcsukló hangon.

- Meggyógyult. Nagyon beteg volt, de egy igaz ember elindította a gyógyítását, ezrek és százezrek fogtak össze és a csoda megtörtént!

Nem tudod, ki lehetett az? – kérdezte vidáman Jézus és a Fiúra nevetett.

A Fiú csak nézte-nézte a Földet. Egyszerre valaki megrángatta a ruháját. Egy kislány volt. Kedvesen, de türelmetlenül nézett fel rá.

- Michael, Michael, gyere már! Annyira várunk! Minden gyerek összegyűlt! Tanítsd meg nekünk a Moonwalk-ot, utána pedig vizes lufikkal csatázunk!!!

És a Fiú megfogta a kislány kezét, táncolva indultak a gyerekzsivaj irányába.  Mézeskalács illata lengett mindenhol…