/Black or White/
Amikor megszülettünk olyanok voltunk, mint bárki más.
Ember, kit anya szült.
Mikor első lépéseidet tetted, Anyád intelmei, Apád küzdelme,
már sejttette veled, hogy más vagy, mint bárki más.
Mégis arra neveltek, hogy olyan vagy, mint bárki más.
Aztán azt sugallták, hogy legyél más!
Innen Európából, egy szocialista országból, elég sokára tudtam meg,
hogy Te más vagy, mint én. Azt, hogy köztünk különbség van.
Az, hogy Te fekete vagy, én meg fehér!
Innen még azt is, csak könyvekből lehetett tudni, mit jelent feketének születni.
Számomra, ez oly ismeretlen érzés, mivel én mindig „fehérnek” láttalak!
De kavargó gondolataimból egyszer csak előléptél.
Jelentőséggel bírva, üzenetet hozva!
És még csak nem is, mint a varázslatos gyermek, ki csengő hangjával elkápráztatta Amerikát.
Vagy mint ifjú Titán, aki felülmúlt minden elképzelhető határt.
Vagy mint szerető mosoly, mely körbe öleli a földet, hogy megvédjen minden árvát.
Hanem Te, mint a nemes lelkű, az értéket képviselő ember! Isten adta és áldotta lény!
Olyan, mint bárki más!!???
Te, aki egy személyben vagy fekete és fehér!
A nap és a hold, a fény és árnyéka, a jó és a „BAD”!
Az, akit a legnagyobb rajongás övez a földön, és a legtöbb ellenséggel bír!
A
kozmikus sötét és a mennyei fény!
Kérlek, bocsáss meg nekem!
Bocsásd meg nekem, hogy míg éltél, én is éltem a saját életem.
Nem törődve veled, és hogy mit üzensz nekem.
Elvoltam nélküled…
A gyerekekkel, a munkával, a változó érzelmekkel.
Aztán elvoltam magam is, ..., egyedül.
Most hogy már nem vagy, most kapaszkodnék beléd.
Mert az üzeneted most talált meg.
Mostanra érzem, hogy Te vagy a Fény!
S a világ körülöttem fekete, és csak néha fehér.