Ezeket a részeket respect77 fordította a michaeljackson.hu fórumról. (Köszönjük, respect77!)

Az ő megjegyzése a felvételekkel kapcsolatban:

“Az egész beszélgetés kb. 8 óra hosszás, sokszor nehéz is kivenni miről van szó, mert elég zajos a felvétel. Persze ezek különböző időpontokban elhangzott beszélgetések, nem egy nagy beszélgetés. Az időpont 1991-92. Ez a legutóbbi rész pl. 1991, ami abból derül ki, hogy Michael a Bahamákra készül. 1991-ben volt a Bahamákon Mac Culkinnal, ez a Home Movies-ban is benne van.

Egy újságíró, bizonyos David Hans Schmidt szerezte meg a felvételeket még 2005-ben és meggyőződése szerint ezek bizonyítják Michael ártatlanságát, mert ugye ezekből teljesen nyilvánvaló a heteroszexuális érdeklődése. Úgy olvastam felajánlotta a védelemnek is a felvételeket, de ők végül nem éltek velük, mert nem tartották szükségesnek (és hát valljuk be, van egy-két olyan dolog a felvételeken, amik kellemetlenül érintették volna Michael családját - pl. Joseph-fel kapcsolatban -, így gondolom csak végszükség esetén nyúltak volna hozzá).

Ekkor Schmidt feltett részleteket belőle a honlapjára és megvásárlásra kínálta a teljes felvételt, amivel páran éltek is. Ők azok, akiknek most megvan és fel tudják mindenhová töltögetni őket, meg transcripteket írogatni belőle, meg minden. Schmidt egyébként 2007-ben öngyilkos lett, úgyhogy már nem érhető el a cucc a honlapján keresztül.

A csaj, aki most a blogjába írogat ki részleteket belőle: http://makeupshark.blogspot.com , azt mondja, hogy nem fogja feltenni magát az audiót, mivel valami spéci formátumban van, amihez külön lejátszót is adtak vagy mi. Valami ilyesmit vettem ki a dologból.

Véleményem szerint hiteles a dolog. Ennyire pontosan, minden infó, személy, helyszín, dátum a helyén. A hang szerintem abszolút Mike hangja. Szóval szerintem ezt nem lehet megcsinálni ilyen élethűre, én hitelesnek tartom.”

6-1 első részének a fordítása:

Michael: Mit mondott, amikor beszéltél neki arról, hogy „S” eljön (érthetetlen)..?

Glenda: Azt mondta légy óvatos…. (szünet) nem fog neki tetszeni… (kuncog)

Michael: Jól ismerem (az „S”-nek nevezett lányt – a ford.) 14 éves kora óta (érthetetlen), de az apja azt akarta, hogy Amerikában járjon iskolába. Felajánlottam, hogy figyelek rá, mert ő (érthetetlen) a ranch-on (érthetetlen)…

Glenda: Hmm… 14 éves volt, amikor elment hozzád a ranch-re, Michael?

M: Nem, nem 14… annyi akkor volt, amikor először találkoztunk (a palotában?)… (érthetetlen) Segíteni akartam..

G: Ó. Tehát hány éves volt, amikor a ranch-re ment (érthetetlen)?

M: Micsoda?

G: Mennyi idős volt akkoriban?

M: Ó, csak 18, de… még nálam is félénkebb volt (nevet).

G: (érthetetlen)… és most mennyi, 21?

M: Igen… nagyon édes.

G: (aggódva) az még mindig… nagyon fiatal, Michael.

M: Igen, tudom és nagyon édes (érthetetlen), ártatlan, naiv.. Nem tudom, kislány. Több mint nyitott vagyok ebben a dologban.

G: Nem azt mondtad, hogy el van jegyezte (érthetetlen) um, hol is?

M: Az inkább csak egy megállapodás (érhetetlen), de (a lány – a ford.) gyűlöli.

G: Miféle megállapodás? A pénz miatt… (érthetetlen)

M: A családja választott neki valami királyi családból… de neki már van pénze, szóval nem amiatt (érthetetlen).

G: Óóóóh….ahhh… értem, szóval fogadok, hogy akkor (érthetetlen) még szűz.. (kuncog).

M: Igen, tiszta, de állandóan együtt alszunk el. Soha nem alszik a kisházban (érthetetlen) (nehéz hallani)…… Nekem ez tetszik… hallgatni fog miután (érhetetlen) (nevet) (valami arról, hogy ruhák vagy orr nélkül?)

G: Michael, kérlek légy óvatos… ez kockázatos dolog (érthetetlen) (az audió ugrik egyet), hacsak nem akarod, Michael?

M: Elmondhatom neked… várj egy pillanatot, hadd csukjam be az (érthetetlen) (magas hangok)

G: OK, én itt vagyok… Te? Halló?

M: Micsoda?

G: Mondd el! (érthetetlen)

M: Oké, de nagyon személyes, ne mondd el (érthetetlen) még Scottnak sem.

G: Oké, nem mondom, megígérem.

M: (A lány) rendelt néhány filmet és mi (érthetetlen)… megpróbált (érthetetlen) az egész (érthetetlen)…. (halkan beszél, majdnem suttog) és én hagytam neki, pedig nem kellett volna (érthetetlen) és aztán minden nap ez volt. Egész nyáron (érthetetlen) lett…. Nagyon szeretem… (érthetetlen) el van kényeztetve.

G: Ó, Istenem… wow, csodálatos módon (érthetetlen) a turnén tudta(d?) meg.

M: (érthetetlen)… kettős szerepben vagyok…. nem könnyű, kislány. Miért (érthetetlen) éppen velem történik ez? Pont amikor (érthetetlen), hogy (a lány/ez?) tökéletesen illene a (érthetetlen) életembe és távol tartottam magam, de mégis megtörténik. A családja sosem fogja hagyni… úgyhogy jobb, ha hozzászokok, mert már (érthetetlen) néhány (érthetetlen) maradt. (hangosat sóhajt)

Audió vágás.

M: Megpróbálok egészségesen (érthetetlen) étkezni… nehéz… de energiát ad a turnén.

G: Igen, mit (érthetetlen) ettél??

M: Ó, nos, megpróbálok sok friss gyümölcslevet inni, zöldségeket… uh, magkeverékeket, diót, semmi zsírosat… tudod… (érthetetlen). Mindig elfelejtkezem az ételről, ha elfoglalt vagyok.

G: Igen, tudom, de szükséged van az erőre.

M: (halkan)

G: Jól érezted magad a nyertesekkel?

M: Ó igen, mindenfelől jöttek. Az egyik lány Dél-Amerikából jött… a legcsodálatosabb szemei voltak. Aláíratott velem vagy 20 pólót plusz más cuccokat… azt mondta nagy a családja (nevet).

G: Ilyen sokat… talán eladja őket az országában.

M: Rendben van… őszintének tűnt… mindenki nagyon kedves volt… hoztak egy csodálatos tortát, rajta a képemmel. Bele kellett vágnom (kuncog).

G: Jó móka lehetett. Csak lányok voltak?

M: Főleg… füldugót akartam viselni (érhetetlen) annyira hangos volt a sikítozás.. komolyan (nevet)

G: Ó, micsoda trauma… sikítozó lányok (érthetetlen)…. (nevet)

M: Ilyen volt: ’Hello’… (sikítozást imitál)… ’Hogy vagy?’ (sikítozást imitál), ’Kösz, hogy eljöttél’ (sikítozást imitál)…. (hangosan nevet)

(érthetetlen)

(sikítozást imitál)

(érthetetlen)

Az audió megvágva és valahol máshol indul újra.

M: Szóval fogsz nekem beszélni a (érthetetlen)-edről valamikor?

G: Megígérem (érthetetlen), hogy mindent elmondok neked, csak nem ma… (sóhajt)

Sok időt fogsz vele (a lánnyal, valószínűleg „S”-ről van szó megint - a ford.) tölteni, mielőtt elmész….???

M: uh… amennyit csak tudok. Tovább maradni fog, így ez segít. Meggyőztem a családját, hogy élettapasztalatokat kell szereznie.

G: Tőled, mi? (nevet)

M: Nem, nem tőlem… csak úgy, általában… ó, csak vicceltél, igaz?

G: Igen! Biztos nehéz (érthetetlen) nem közel kerülni hozzá…. igaz?

M: (érthetetlen) abszolút, de nem így gondolkodom, az együtt töltött idő ajándék. Már nem számít, úgyis közel vagyunk egymáshoz. Úgy gondolom ez örökké így lesz (sóhajt) …. (elkezd valami klasszikus zenét játszani)

G: Ó, ez tetszik.

M: Megnyugtat. Le kell nyugodnom.. lazítani (érthetetlen)

G: Igen, mi húzott fel?

M: (nevet) Ne akard tudni… túl sok dolog.

G: Nem. Mi az? (érthetetlen)

M: Nos, először is a fivéreim állandóan azzal zaklatnak, hogy fektessek be ebbe a hamis (érthetetlen) ügyletbe, amiről elég biztos vagyok, hogy Joseph főzte ki, de ezt nem mondják el nekem (érthetetlen), mert tudják, hogy nem fogom….

(pár percig áll a felvétel) (az audió újra indul)

M: Nem mintha azt mondtam volna, hogy „nem”.

G: Ne már megint. Emlékszel, amikor arról meséltél nekem, hogy kipróbáltad az egyik cukorkájukat.. (nevet).. annyira vicces

M: (nevet) igen, igen.. olyan volt az íze, mint a pornak. A Jackson Bars-nak (cukorka) olyan volt az íze, mint a segg.

G: (érthetetlen) igen, és mi baj van még? (érthetetlen)

M: A múlt éjszaka veszekedtünk („S”-sel úgy tűnik – a ford.)

G: Miért, mi történt?

M: Semmi nem történt. (szünet) Nem tudom. (szünet). (Érthetetlen, talán kettőkor) értem haza és ő (érthetetlen) nem maradt velem. A vendégszobában találtam meg. Én meg: ’Miért vagy itt?’ és ő meg felvágósan azt mondta: ’csak fáradt vagyok, egyedül akarok lenni’. Úgyhogy otthagytam, mert tudtam, hogy csak jobban feldühíteném és nem voltam olyan hangulatban, hogy (érthetetlen).

G: Vajon mi volt a baja? Talán menzesz?? (nevet)

M: Ó, (Tony??) is ezt mondta a minap (kuncog). Nem, ma csak piszkál (szünet)…. anélkül, hogy szólna valamit (érthetetlen)(érthetetlen)

G: Szóval némasági sztrájk?

M: Azt hiszem erről van szó. Mondtam neki, hogy (később?) menjünk el sétálni.. Azt hiszem igent mondott.

G: Hogy érted ezt? (érthetetlen) Honnan tudod?

M: (érthetetlen) Ó, mert csak megrántotta a vállát (érthetetlen) én (érthetetlen) olvasok a gondolataiban… tudom hogy kell kezelni a helyzetet. (érthetetlen) a trükkjei (nevet) (suttog) (érthetetlen).

G: Huh.. tényleg… különös vagy.

M: Igen?

G: Csak nem gondoltam volna, hogy ilyet tennél.

M: Nem tudom. Úgy gondolom, hogy én elég (érthetetlen) vagyok és mindenki más különös (nevet).
G: (nevet) Nézz szembe vele: zaklatott vagy..

M: Nem, csak nyitott vagyok, ha erről/róla/rólunk(??) van szó.
Össze kell szednem magam. Ez az egész összezavarja a fejemet.

G: (nevet) Biztos vagyok benne, hogy mind készen álltok az indulásra, ráadásul jobb vagy, ha spontán.

M: Talán elmegyünk vacsorázni. Meg kell terveznem.

G: Úgy érted bezáratod a helyet?

M: (szünet) (hümmög??) nem… nem az… talán csak egy privát (érthetetlen) részét, egy privát garázzsal, hogy könnyű legyen beosonni. (érthetetlen) Valahol sötétben.. nem tudom (szünet). Meg kell kérdeznem Big M-et.

G: Az ki?

M: Biztonsági (érthetetlen)

G: Te és „S” egyedül, vagy…?

M: Egyedül gyakorlatilag… (érthetetlen) biztonságiakkal, de ők nem ülnek velünk.

G: Awwwww, szóval megadod magad neki… (nevet).

M: Milyen vicces vagy.

G: De legalább ő (érthetetlen) őszinte veled.. (érthetetlen) nem úgy, mint (mások?). Szerencsés fickó, szerencsés lány. Várj egy kicsit (csend 2 percig).

M (itt már valaki másról beszél valószínűleg): Ő nem volt őszinte (érthetetlen), ezért mondta, hogy nem voltunk megfelelőek (érthetetlen). (érthetetlen) nem is olyan volt. Csak úgy gondoltam a (érthetetlen) pillanatban volt, de most már tudom milyen az igazi.. (érthetetlen). Bármi történjék, most boldog vagyok „S”-sel és ő nem fog közben mással szórakozni… efelől pozitív vagyok! Tudom!

G: Michael, tudod tartani egy kicsit?

M: Oké… itt vagyok (zene a háttérben).

6-1 folytatása, de ez valószínűleg egy későbbi beszélgetés:

G: Tényleg? Ebbe szörnyű (érthetetlen) belegondolni. Nem vagytok jó barátságban (érthetetlen) Brunival?

M: (érthetetlen) (frusztrált) Csak azt mondom felejtsd el, felejtsd el, kit érdekel.. akármit akarok tenni az életemmel… az én hibáim (érthetetlen) az enyémek.

Felhívott az egyik nap (olyan, mintha „S” apjáról lenne szó – a ford.) és azt mondta: ’ott van veled („S” valószínűleg – a ford.)’? Azt mondtam: ’Fogalmam sincs, de azt hiszem (érthetetlen) nincs’ (nevet).

G: Szóval hazudtál? (kuncog)

M: Mit tehettem volna? Nem mondhatom meg neki az igazságot (érthetetlen), ő („S”) igazán (érthetetlen) akarja.

G: Mit mond („S”)?

M: „She takes it with a heart of stone because all she does is throw it back to me” (a „Give in to me” szövege a ford.)

G: Micsoda (érthetetlen)?

M: Megijedt a helyzettől, de (érthetetlen) még inkább (érthetetlen) engem. Azt mondta: ’Nem teheti (érthetetlen), amíg nem néz a tükörbe.’ (Újra nevet)

G: Ó, Michael ez fergeteges (nevet). (érthetetlen) nem csak (érthetetlen) ennyire intenzíven együtt lenni. Ez nem jó számodra (érthetetlen).. igaz?

M: (érthetetlen)

G: Micsoda?

M: Nem hallak. Hadd hívjalak vissza, oké?

G: (érthetetlen).

M: Tessék? Visszahívlak (érthetetlen)

Az audió megszakad.

M: (mélyebb hangon) Hé, hallasz?

G: Hé! (nevet) Igen, sokkal jobb. Nálad is rendben?

M: Uh, igen… hol is tartottam?

G: A múlt (hónapi?) helyzetről beszéltél.

M: Szóval John, a turné asszisztensem (érthetetlen) felhívott és azt mondta hallott a látogatásról.

G: (álmélkodik) Ki mondta el neki?

M: Tudod, hogy nem bízhatok meg az emberekben. Nem mondtam el túl sok embernek, de mindig kiszivárog, mert mindig van valaki, aki ott van.

G: Michael, bennem mindig megbízhatsz. Soha senkinek nem mondanám el!

M: (érthetetlen) Igen, tudom (érthetetlen). De a körülöttem lévő emberek néha szeretik a pletykákat.

Az egyik nap („S – a ford.) azt mondta: ’Miért nem megyünk el együtt egy moziba (érthetetlen) álruhában’? (kuncog) Még soha nem volt moziban.

G: Elmentetek megnézni egy filmet?

M: Megpróbáltunk, de túl sok ember volt a bejáratnál, így nehéz lett volna. Általában rájönnek az emberek.

G: (nevet) Pedig a kosztümjeid lélegzetelállítóak. Michael, hogyan tudnak (érthetetlen)?

M: Egyszer sikerült elmennünk… (szünet) elmentünk (érthetetlen, talán bowlingozni) anélkül, hogy felismertek volna.. csak mi négyen.

G: Jól éreztétek magatokat?

M: Tessék?

G: Jó móka volt?

M: Ó igen, csodálatosan éreztük magunkat… Keményen kellett próbálnunk (érthetetlen) csak mint barátok. Nagyszerű normális dolgokat csinálni, tudod?

G: Többször kellene ilyesmit csinálnod. Kathy nem dühös emiatt?

M: Nem, nem mondtam neki semmit. Amúgy sem igazán jönnek ki egymással („S”-sel).
Az egyik nap „S” levágta a telefont, amikor (Kathy) hívott. (nevet) Kathy annyira dühös volt, de azt mondtam neki, hogy csak megszakadt a vonal… (még mindig nevet)

G: Tudja?

M: Ki tudja… Kathy?

G: (érthetetlen) Úgy értem, hogy ő törődik veled.

M: Vele nem arról van szó, de uh… találkoztak egymással… tudja hogy érzek a (érthetetlen) helyzettel kapcsolatban.

Tartsd egy kicsit, oké?

G: Oké.

M: Ez az énektanárom. Gyakorolnom kell. Bemelegíteni. Hamarosan hívlak.

G: Oké Michael, vigyázz magadra.

M: Te is… üdvözöld (érthetetlen).

Bye.

G: Jó éjt!

6-2:

G: (érthetetlen) Mit csináltál ma?

M: Könyvesboltban voltam… Meg volt néhány jótékonysági küldetésem.
Emlékszek még a könyvre, amit küldtem neked? Esszék. (érthetetlen) Ralph Waldo Emerson. Az első kötetet Kathy-nek vettem. Mondtam neki, hogy élvezni fogja. Te olvastad már?

G: (motyog valamit) a konditeremben, de el (fogom?).

M: Kedvelem a (érthetetlen) kompenzációt (??)… az erőnk növekszik (érthetetlen) vagy a gyengeségünk.

G: El kell még addig jutnom… (nevet) Újra beszéltek Kathy-vel?

M: (nevet) Eddig is beszéltem vele.

G: Azt hittem legutóbb sírtál (érthetetlen).

M: Igen? (érthetetlen)

G: Azt hittem szomorú vagy.

M: Nem, csak (érthetetlen) már elegem volt belőle. Nem számít (érthetetlen) számomra. Már túl vagyok rajta… csak egy jó barát, ennyi.

G: Meg tudsz benne bízni barátként azok után, ami történt?

M: Igen, igen, persze… Tudom, hogy semmit sem fog mondani (érthetetlen). Megértem, hogy azt tette amit tett, de rendben van… Túl vagyok azon a helyzeten. (Érthetetlen) Feltételezem, hogy nehéz valaki olyannal együtt lenni, mint én.

G: Láttalak egy magazinban… Azt hiszem állatokkal voltál.

M: Melyikben?

G: Hmm… a szupermarketben…. Nem emlékszem melyik volt. Csak átlapoztam. Azt hiszem egy régi kép volt (érthetetlen).

M: Ó, fehérben voltam?

G: Nem, egy piros ingben (érthetetlen) és a kalapodban. (érthetetlen). Szóval elmeséled mi történt vele? (Talán „S”-sel – a fordító).

M: Hogy érted ezt?

G: Azt hittem az egyik éjszaka el akartál nekem mondani valamit.

M: Ó, az! Igen, azt hiszem talán túl öreg vagyok (kuncog).

G: Nos, a 34-hez közelítesz.

M: És ő még mindig önmagát keresi (érthetetlen), de én nem várhatok… Csak egy normális kapcsolatot akarok. Mint a tiétek, tudod.

G: Biztos vagyok abban, hogy meg fog történni, Michael. Szeret téged. Biztosra veszem, hogy szeret, abból, amit (érthetetlen) elmondtál róla.

M: Igen, tudom, de (érthetetlen) ebben a korban.

Az audió megszakad.

G: Héj! Szóval hol van az (érthetetlen) nő ma? (nevet)

M: Ó, kérlek… (nevet)… elment.

G: (álmélkodik) Miért?? Együtt voltatok?

M: Igen, megmondtam neki: ’én itt leszek akárhogy is döntesz’, de tudja, hogy jobban szeretném, ha velem maradna. Ő meg: ’gondolkodnom kell’. Úgy érzem, hogy mindig csak üldözöm (szünet) (érthetetlen) és megpróbálom megtartani. A saját külön világában él (érthetetlen) néha. Azt mondja: ’Baby, meg kell találnom önmagam mielőtt biztos lennék benne’. Mindenesetre visszament a főiskolára összeszedni a cuccait.

(sok zaj, nehéz kivenni a választ)

M: (érthetetlen) Úgyhogy azt mondtam neki: ’ne tedd, ha nem gondolod komolyan’, ő erre: ’komolyabban gondolom, mint hiszed’ (érthetetlen). Aztán mielőtt elment megölelt és megcsókolt, én meg azt mondtam neki: ’Hol a szenvedély? Legyen szenvedélyes, kislány!’

G: (nevet)

M: (kuncog) Mélyen megcsókolt…. és elment (érthetetlen).

G: Tartsd egy kicsit (rossz a vonal).

(később újraindul)

G: Talált már magának apartmant?

M: Nem, még mindig keres (érthetetlen) félúton az iskola és (érthetetlen) köztem. De most legalább nem olyan rossz. Valószínűleg a Karib-szigetekre utazom, amikor ő hazamegy. Aztán körülbelül hat hét múlva újra találkozunk…. Azt mondta (érthetetlen): ’ez lesz számunkra az igazi próba’.

G: Igen, ez…. Mit gondolsz hol leszel?

M: Huh… tessék?

G: Hová mész (érthetetlen)?

M: Ó, még nem tudom. Bermudára vagy a Bahamákra… vagy mindenfelé. Még nem döntöttem el (érthetetlen), de valószínűleg Bermudára. Még nem voltam (érthetetlen).

G: Sokat beszélgettek, amikor ott van (a lány – a ford.)?

M: Igen, mindig… Istenem, órákat…. néha el is alszunk a telefonon. Nem tudom miért (érthetetlen)…. de kezdettől fogva van közöttünk egy a csodálatos kapcsolat. Kozmikus.

G: Szerintem azért, mert ő is elszigetelten nőtt fel, tudod, magántanárokkal… és soha nem voltak gyerekkori barátai. (érthetetlen) Nem azt mondtad, hogy azt mondta neked, hogy a legbizalmasabb barátja a gyerekkori dajkája? Ti ketten valahogy hasonlóan nőttetek fel, ezért tudsz vele azonosulni.

M: Igen, azt mondja ’az életkor érzés kérdése, nem az éveké’. Szeretem kifürkészni a dolgokat (szünet), de őt nem teljesen tudom kifürkészni. Hol állok a (érthetetlen)?

G: Az idő bizonyára gyorsan elszaladt, igaz? Hogy sikerült rávennie (érthetetlen) őket arra, hogy (érthetetlen) igent mondjanak arra, hogy az USA-ban járjon iskolába?

M: Ó, állandóan engem zaklatott azzal, hogy segítsek neki, mert azt mondtam, hogy majd én ott leszek és vigyázok rá. Könyörgött, hogy kérdezzem meg…. hogy segítsek meggyőzni (őt? – valószínűleg a lány apját – a ford.) Egy újabb ok az ellen, hogy bármit is mondjunk bármiről… azt fogják gondolni, hogy előre elterveztük vagy valami.

G: De jól beilleszkedett ebbe az (életbe??) úgy látom.

M: Igen, nagyon jól. Bárcsak lóghatnék vele (néha), de az én helyzetemben ez sosem lehetséges. Olyan átkozottul féltékeny vagyok, amikor (érthetetlen), azt kívánom bárcsak én lennék az. Nem tudom miért….uh…. tényként tudom, hogy nem fog semmit sem tenni, amivel megbánt és tudom, hogy az enyém a szíve, de mégis mindig beszélget (valakivel – a ford.)… suttog a telefonon… bosszant, mert mindig a legrosszabbra gondolok (kíváncsi vagyok?) (érthetetlen), még ha nem is az. Azt hiszem ez Joseph miatt van. (érthetetlen) Megtanultam.

G: Saját korabeli srácokkal beszélget? Valószínűleg csak pletykál egy kicsit a barátokkal… ez normális.

M: Azt hiszem… Nem hallgatom ki vagy valami (érthetetlen). Tudom, hogy jó lány, de könnyű befolyásolni (érthetetlen). Mindenki tudja milyen gazdag… úgyhogy megpróbálják kihasználni. Azt mondtam neki: Mindig (érthetetlen) kell.’ Ő meg: ’Nem értem, mindenki szegény a főiskolán.’ Teljesen más neveltetése volt, mint a legtöbb embernek.

G: Erre fogadni merek! Egy palotában, meg minden. Akkor nem igazán tudod elkényeztetni, igaz? Úgy értem mindene megvan?

M: Nos, velem nem olyan (érthetetlen) nem érdeklik az anyagi dolgok. Az nem ő. Azt mondja szeret itt lenni velem (szünet), mert egy kicsit úgy tehetünk, hogy (érthetetlen)… örökké boldogan… (Neverland?)

Az audió megszakad, újra indul.

M: Le akarta vágatni rövidebbre a haját, (szünet). Mondtam neki, hogy én a hosszú hajat szeretem. Mondtam: ’Ne tedd, sajnálni fogod.’. A haja szép hosszú (érthetetlen) és az ő bőrtónusával… tudod (érthetetlen), az arab nőknek szép színe van, mint a kelet-ázsiaknak.

(hiányzó mondatok)

Glenda: (szünet) (érthetetlen) Ti srácok sokszor mentek ezen keresztül. Én is így voltam, amikor először randiztam Scottal. Aranyos (érthetetlen).

M: Hmm… nem amíg ez történik. Annak az ideje, hogy elengedhettem volna már régen lejárt. (fütyörészik) Az övé a szívem. (nagyot sóhajt) (szünet)…. (hangos zene). Szeretem ezt a dalt.

G: Ki énekel? Nem hallom.

M: Uh, ez a (Maxi Priest?) (szünet).

G: (érthetetlen) talán megváltoznak a dolgok. Mindig lehetséges (érthetetlen).

M: Kétlem, hogy arrafelé meg fognak változni a dolgok. (érthetetlen), nem fog mindent otthagyni, amit ismer… Nem akarom, hogy így legyen (érthetetlen), de néha azt kívánom.

G: Mi a baj a családjával? „S”-nek oda kellene eléjük állni. A szigorú vallás miatt van? (érthetetlen) [Ebben a részben a Közel-Keletről és Ázsiáról beszélgetnek, de nem mondanak ország nevet.]

M: Tessék? Nem értettem.

G: Oda kellene állnia eléjük!

M: Nem valószínű. Nehéz. Ő (érthetetlen) akar, de én azt akarom, hogy boldog legyen a döntéseivel (érthetetlen) boldog élete. (Érthetetlen). Túlságosan szeretem ahhoz, hogy ne ezt akarjam.

G: Ott nem olyan nyitottak az emberek, de nem ő az egyetlen. Hallottam már ilyesmiről (érthetetlen) korábban is. Nem azt mondtad, hogy a királyi család több száz tagja él az (udvarban?)

M: (érthetetlen) Tudom, de nem fog megtörténni. Sosem fog elmenni az engedélyük nélkül. Nem tudom, hogy egyáltalán mondania kellene-e nekik valamit (érthetetlen). Azt mondta nekem: ’Az apám nyitott, de ez nemcsak az ő döntése (érthetetlen)’. Nem szabad szégyent hoznia (a családra valószínűleg – a ford.).

G: Jajj, ez annyira komplikált. Olyan rossz ezt hallani, mert a legaranyosabb lánynak tűnik és megfelelőnek számodra Michael. Micsoda balszerencse, hogy találkozol a tökéletes emberrel (szünet) és aztán kiderül, hogy tiltott gyümölcs. (érthetetlen). És még csak el sem futhattok… mivel te vagy a legismertebb ember (nevet).

M: Hmm….uh, tudom.

(Az audió újra indul (érthetetlen)).

G: Még mindig (érthetetlen) meg akarod tenni, amiről legutóbb beszéltünk? Nem tenné csak nehezebbé a dolgot?

M: Ó, úgy érted (szünet)…. Ó azt (kuncog)…. Meg akarom, mert legalább úgy gondolok rá, mint (érthetetlen) partnerre (így?) és erre szeretnék emlékezni örökre. Nem tudom, hogy ő is akarja-e még, de azt mondta: ’soha senki nem tudhatja meg’ (szünet). ’Ó, nem mintha leellenőriznék’. Ó, nem is akarok arra gondolni, hogy valaki más! Beteg leszek a gondolattól. Tudja számomra milyen fontos lenne ez.

G: Sajnálom, nehéz lehet.

M: Egy másodperc, a másik vonalon hívnak…. (beszél valakivel) (visszajön)…. Azt mondta üdvözöljelek.

G: Ó ez kedves. Add át üdvözletemet neki.

M: Ó, mindig azt mondja nekem: ’Ne beszélj rólam senkivel’…. Még veled sem. Azt mondtam neki: ’Nem rólad beszélek. Magamról beszélek.’ Azt hiszi mindent elmondok neked (érthetetlen), pedig nem is mondok el mindent!

G: Igen! Arról a dologról sosem kérdezlek (nevet). Hozzád tart?

G: Oké, mondd el pontosan mit mondott.

(érthetetlen)

M: Um…. azt hiszem volt (érthetetlen)…. de nem tudom és talán ő sem tudja biztosra (érthetetlen)…. de azt tudom, hogy elégedett volt. Féltem, hogy túl (ideges??) (érthetetlen)…. Nem furcsa, hogy sosem látni (érthetetlen) arcot (érthetetlen) a filmekben?

G: Ó Michael, ez annyira vad. Szóval megtettétek…. Jó neked…. (neki??) (érthetetlen) (nevet)

M: Tudod…. (érthetetlen) Csak azt akarom, hogy mindig különleges legyen számára.

G: Michael… ő egy nagyon szerencsés lány (érthetetlen) időben (érthetetlen) mindenütt.

M: Kislány, (érthetetlen) édes, mint a cukor…. tartsd egy kicsit (érthetetlen) egy italt…. (nagy csörömpölés) oké, itt vagyok.

G: Várj csak! Szóval ivott?

M: Uh, azt mondta, hogy ne mondjam el senkinek… rosszul érzem magam emiatt…. uh….bár, ő nem úgy van a vallással, mint én voltam…. (szünet)….. tudod, az egész főiskola dolog…. nagyon sok mindennek ki van téve, nagyon nyitott…. Mégis van benne valami ártatlanság…. Olyan, hogy egész nap tanulmányozhatom, mégsem tudom teljesen megfejteni. És úgy fel tud izgatni, hogy nocsak.. ugyanakkor le is nyugtat (érthetetlen).. érted miről beszélek?

G: Michael, ez úgy hangzik, mint az első románcod.. a többi nem tűnt ilyen igazinak, mint ez…

M: (érthetetlen) de épp az a baj, hogy nem igazi.. csak a mi kis világunkban az.. (érthetetlen) (tündérmese??)

G: Lehet.. ez a te döntésed is.

(érthetetlen részek)

G: Tehát hogyan kezdődött?

M: tehát, hogy visszatérjünk… azt mondta, hogy köszöntőt kellene mondanunk arra, hogy független lett… így kezdődött.

G: Ó, nincs több (vagyonkezelő??) (motyog) csak minden (??).. most már azt csinál, amit akar! Nem látom okát (érthetetlen)

M: (szünet) Azt kívánom bárcsak ennyire egyszerű lenne… tényleg azt kívánom. Azt mondta: ’ünnepeljünk’ és az egyik éjszaka elmondta nekem (érthetetlen) amikor az ágyban voltunk, hogy mit akar igazán.

G: Szóval mindketten jól éreztétek magatokat (nevet).

M: Igen, ő… jól éreztem magam, jól éreztük magunkat.. (érthetetlen) aztán visszamentünk a helyemre.. és elkezdett incselkedni velem.. rám kacsintott ’álmos vagyok, lefekszem’. Annyira másnak tűnt, mint szokott.. mintha (érthetetlen) (kor??) épp ott…. Mondtam neki (vicces mély hangon): ’Kislány, hordd fel a feneked az emeletre (érthetetlen)’. Ittunk még egyet… (szünet)…. Ekkor történt meg az őrült dolog (kuncog), de aztán az történt, amit már mondtam.

G: Igen, biztos vagyok benne, hogy minden másnak tűnt (nevet).

M: Istenem…. Csak azt akartam abban a pillanatban (érthetetlen)…. De az ő döntése volt, nem az enyém.

G: Igen. Ez egy (érthetetlen) döntés volt. Nehéz lehetett (leállni??)

M: Elkezdett sírni. Annyira rosszul éreztem magam. Azt mondtam: ’ne tedd, ne tedd azt, vagy (érthetetlen) fogok’. Észrevette(m?) mi történt. Tudod hogy érzek a helyzetemmel kapcsolatban.. Nos, nem voltam biztos benne.

G: Tudom. Velem is szokott ilyen történni.

M: Azt mondta nekem, miközben sírt egész idő alatt: ’szerelmes vagyok beléd és ez az egyetlen dolog az életemben, ami felett kontrollom van’ (érthetetlen)…. (szünet)
Abban a pillanatban csak (érthetetlen) akartam őt. Nagyon könnyű szeretni őt (érthetetlen). Ez volt eddig a legboldogabb dolog a világunkban. Azt mondtam neki ’csodálatos (érthetetlen) éjszakám volt, nem fogom elfelejteni egész (életemben?)

G: Michael, fogalmam sincs (érthetetlen) mit mondjak (lehalkítja a hangját, suttog) (ez annyira szomorú/szerelmes?? történet).

M: Ó istenem, bárcsak lehetne egy igazi kapcsolatom (érthetetlen) (érthetetlen)

G: Lehet.. (érthetetlen) semmiképpen sem tud ellene tenni semmit. Hidd el.. (érthetetlen)
Emlékszel amikor felhívtalak a (érthetetlen) képek miatt.. tudod, azok miatt a hamisak miatt...

M: Igen, igen.

G: Visszahívtál és volt egy kis kuncogás a háttérben.. ő is ott volt?

M: mm.. azt hiszem.. de nem vagyok biztos benne.. hol voltam?

G: Azt hiszem otthon voltál akkor.. csak kíváncsi voltam... nem akartam mondani, hogy hallottam (érthetetlen) nevetni.

M: Meg fog ölni (tudod miért??)... soha ne mondd el senkinek.. de nekem el kellett.. kitört belőlem (kuncog).

G: Hadd beszéljek vele ismét.. legközelebb.. ha akar.. meg akarom kérdezni (érthetetlen)

M: Talán, de elég félénk.

G: Tudom, hogy az volt, de talán most már nem annyira... (érthetetlen) segítettem kijönni neki a kagylóhéjából..



G: Tudod mit? Fogok neked (érthetetlen) valamit, amit olvasok. Nézd meg a képeket, meg fog nevettetni, vagy tanít valamit.. (nevet)

M: Ó, alig várom, hogy lássam (nevet)

G: Hamarosan küldöm.

M: Tudod, hogyan csináld, igaz?

G: Igen, igen, emlékszem. Ugyanúgy, igaz?

M: Igen.

G: Még mindig gondolsz arra?

M: Még mindig össze vagyok zavarodva.. kimerült.. (suttog).. szerelmes vagyok.. Egyik éjjel hazafelé tartva elmentem hozzá (érthetetlen), a szemei felcsillantak és láttam mennyire hiányoztam neki. Szeretem ezt az érzést (motyog) (zaj) ah, elnézést.. oké..

G: (nevet) rendben vagy?

M: igen.. szóval.. néha azonban nem látom ezt a szemeiben.. csak szomorú szemeket, de én nem tudok hazudni, nem tudok ellenállni. Mit gondolsz, miért húzódik el? Megkérdeztem tőle: ’miért vagy ilyen szeszélyes?’ Azt mondta: ’miért vagy ilyen önző?’ Megígértem neki.. azt mondtam: ’te vagy az első a szívemben’.. de nem is hallgatott meg. Istenem, néha annyira makacs.

G: Szerintem te néha (érthetetlen).. néha bezárkózol.. beengeded, de aztán néha megijedsz. Igazam van?

M: Nem szándékosan csinálom (érthetetlen), a gyerekkorom miatt van, tudod. Nehéz számomra.. (érthetetlen).. de vele sokkal könnyebb önmagamnak lennem. Izgalomba hoz, alkotásra motivál, igazán inspirálva érzem magam. Van benne valami varázslat (érthetetlen).

(érthetetlen)

G: Másnaposak voltatok a következő napon?

M: Nem.. egyáltalán nem. Azt mondta: ’soha többé nem nyúlok ahhoz a (érthetetlen).’

G: (nevet) Ezt el tudom képzelni. Tudod, hogy újra fog.. (nevet) végül is ő (érthetetlen).

M: Ó, ne feledd.. azt akartad, hogy beszéljek az illatról a kártyán, amit itt hagyott.. (vár)

G: Oké.

M: (Meg sem fogom próbálni).. ez az.

G: umm.. oké, nos, szeretem azt az illatot, de kétlem, hogy találok ilyet. Várj, hozok egy tollat.

M: OK (tartja).

G:  Oké, itt vagyok.. betűzd le..

M: (nevet) D-e-h A-l O-u-d S-a-f (nevet). Meg fogom neki mondani, hogy szerezzen neked. Tényleg nehéz találni.

G: És ez mit jelent.. (nevet) oké, ez kedves lenne.. abszolút tetszik. Ha megszagolom, mindig rád gondolok. Egy másodperc.. melegem van.. (zaj) Oké, elnézést, át kellett öltöznöm (érthetetlen).

M: (kuncog) helyes.. akkor most jobban érzed magad.

G: mm, szóval mit mondtál?

M: (érthetetlen). Szóval nem tudok várni péntekig... a (érthetetlen) stúdió után elmegyek hozzá.

G: Tervezel valamit?

M: Nos, négy napja van arra, hogy velem legyen (érthetetlen).. úgyhogy minden tőlem telhetőt megteszek azért, hogy minden akadályt elhárítsak az útból (érthetetlen) számára.

G: Ah, kedves..  annyi időt együtt akartok tölteni, amennyit lehet, mielőtt (NY-ba/Newark-ba?) mész?

M: Igen, de az csak egy rövid út lesz. Azt mondta nekem, hogy nem vagyunk kompatibilisek. Én szűz vagyok, ő meg vízöntő, azt mondta ’ez a lehető legrosszabb párosítás’. Ó, de azt is mondta, hogy jó szerető lennék (kuncog).. mindent kipróbál, hogy örömöt szerezzen… uh, ő…. de szörnyű férj lennék. Azt hiszem a könyve szerint a szűz férfiak között van a legtöbb nőtlen. Mm (érthetetlen) azt hiszem nem túl jók a kilátásaim (kuncog).

G: Hm, vajon mit mond (érthetetlen) az enyémről.

M: Megmondom, amikor eljön.. (nevet). Megígértem neki, hogy megtanítok neki néhány táncmozdulatot. Legutóbb azt mondtam neki: ’csak érezd a (érthetetlen) ritmust’, hallgasd a ritmust, ő pedig megtanított néhány tánclépést (privát)-ból, ami nagyon kedves. Legutóbb nagyon közel táncoltunk egymáshoz. Majdnem meghaltam.. Azt mondtam: ’Bajban (érthetetlen) leszel, ha így folytatod’.

G: Mielőtt elfelejteném, írd fel ezt a számot. Jövő héten ott leszek, ha szükséged van rám.