Előszó

Amikor először megláttam Aphrodite Jones újságírónőt a kaliforniai Santa Maria kisváros bíróságán a Michael Jackson ügy során, gondolkodás nélkül hátat fordítottam neki. Nem akartam, hogy bármi közöm legyen hozzá. Amikor először találkozott a tekintetünk, átható, rideg pillantást vetettem rá. Ha a tekintet ölni tudna, ő már a föld alatt lenne!

Aphrodite Jonest azzal a pusztító nemzetközi médiaáradattal azonosítottam, akik mindenáron Michael Jackson bebörtönzését és tönkretételét akarták elérni. Soha életemben és karrierem során sem kerültem még ilyen tébolyult, tisztességtelen, és manipulatív sajtóőrület közepébe. Annak ellenére, hogy számos elismert újságíró volt jelen, a nyereség szelleme mindent háttérbe szorított, ami igaz, pontos és körültekintő lett volna.

Körülbelül egy évvel azután, hogy Michael Jacksont felmentették, váratlanul találkoztam Jones kisasszonnyal egy Beverly Hills-i művészeti galériában, egy nagy horderejű tárgyalásokról készült rajzsorozat kiállításának megnyitóján. Ott először folytattunk elfogulatlan beszélgetést. Elmondtam neki, hogy néztem a tévét a Scott Peterson tárgyalás alatt, és láttam, amint erőszakosan a védőügyvéd, Mark Geragos vállára hajtotta a fejét. Ez az összes esti híradásban megjelent a Peterson tárgyalással kapcsolatban és véleményem szerint borzasztóan rosszul vette ki magát a védelem számára. Ilyen biztosan nem fog velem soha előfordulni.

Jones kisasszony elmondta, hogy tökéletesen megértette és nagyon tisztelte a stílusomat és hozzáállásomat Michael Jackson védelme során. Azt állította, hogy furcsa gondolatai támadtak azzal kapcsolatban, ahogy a média tudósított és kezelte a Michael Jackson pert. Beismerte, hogy még egy kis bűntudatot is érzett amiatt, hogy őt is elragadta az a médiaőrület, ami arra sarkallta az újságírókat, hogy minél rosszabb színben tüntessék fel Michael Jacksont. Jones kisasszony elmondta, hogy egy őszinte könyvet akar írni a Michael Jackson tárgyalással és a média eltorzított tudósításaival kapcsolatban.

Amikor Aphrodite Jones megkérdezte, adnék-e neki interjút ezzel kapcsolatban, szkeptikus voltam. Jogi partnerem és a Jackson védelemben tanácsadóm, Susan Yu eltökélten állította, hogy nekem semmi keresnivalóm nincs Jones kisasszony irodalmi próbálkozásaiban. Mégis valami azt súgta, hogy Jones őszinte, bátor és professzionális, és valóban tisztázni kívánja a dolgokat a Michael Jackson védelemmel kapcsolatban.

Tehát interjút adtam Jonesnak és átnéztem a készülő könyv kezdeti piszkozatait. Meglepődve láttam, hogy mennyire elfogulatlanul és elszántan próbál szembeszállni a Michael Jacksont övező média-hozzáállással és igyekszik felfedni az igazságot, így beleegyeztem, hogy segítek, amíg őszinte forrásból jön ez az erőfeszítés. Nem mondtam meg neki, hogy mit és hogyan írjon, és nincs semmilyen anyagi természetű vagy más érdekeltségem a könyv vagy az előszó megírásában. Olyan ember vagyok, aki mélyen hisz a gondolatok és a vita erejében és értékében; szívesen fogadom, ha valakinek az enyémtől eltérő a véleménye, amíg az tisztességes, intelligens és pontos információkra építő embertől származik. A Michael Jackson ügyben a média következtetései a legtöbb esetben sekélyesek, félreinformáltak és öncélúak voltak. Teljes valómmal tudom, hogy Michael Jackson nem volt bűnös ezen rémes vádak egyikében sem.

Ennek az előszónak a megírásával az a célom, hogy kiemeljem, mennyire fontos, hogy őszintén tudósítsanak jogrendszerünk történéseiről. Az elmúlt 15 évben az amerikai társadalmat bombázták a nagy horderejű tárgyalások médiafeldolgozásával. Televíziós tudósítások, dokumentumfilmek, feldolgozások, tévésorozatok, mozifilmek, és könyvek (mind regények és ismeretterjesztő írások) óriási közönségre találtak, ha a témájuk igazságszolgáltatási rendszerünk volt. A bevétel nagysága, ami világszerte termelődött – szó szerint többmilliárd dollár – megdöbbentő. Elengedhetetlenül fontos, hogy a profi újságírók megtartsák értékrendjüket és etikusak maradjanak ebben a gigantikus robbanásban is. Véleményem szerint az esetek nagyobb részében nem ez történt a Michael Jackson perről szóló tudósítások során.

Amikor 2003-ban több, mint hetven Santa Barbara-i seriff rohanta le Michael Jackson otthonát neverlandi birtokán, épp egy régóta várt nyaralásról tértem vissza Los Angelesbe. Robert Blake színész védelmének utolsó fázisát készítettem elő, akit felesége meggyilkolásával vádoltak. Amint bekapcsoltam a mobiltelefonomat, 9 napi kihagyás után, szünet nélkül kezdett csörögni, Michael Jackson képviselői hívtak. Azt akarták, hogy azonnal repüljek Las Vegasba és legyek a védőügyvédje.

Visszautasítottam az ajánlatot, mert úgy éreztem, hogy nem tudtam volna mindkét ügyet egyszerre érdemben képviselni. A Blake gyilkossági tárgyalás 2004 februárjára volt meghirdetve és minden időmet felemésztette volna. Sikerült Robert Blake-et kihoznom a börtönből egy előzetes meghallgatás során, amelyre minden amerikai jogi szakértő azt mondta, hogy lehetetlen lesz óvadékot kérni. Egy soron következő meghallgatáson sikerült elérnem, hogy ejtsék ellene az összeesküvés vádját, valamint sikerült a közvéleményt a pártjára állítanom, amikor a vád tanúinak keresztkérdéseket tettem fel, amelyet a televízió is közvetített. Teljesen biztos voltam benne, hogy fel fogják menteni.

3 hónappal azután, hogy felkértek Michael Jackson ügyvédjének, a Blake tárgyalás előestéjén, komoly nézeteltérésem támadt Roberttel, amelyet a bíró sem tudott megoldani. Elhagytam Robert Blake védelmét. Körülbelül 5 hét múlva Randy Jackson, Michael öccse hívott fel és megkérdezte, nem gondoltam-e meg magamat. Már évek óta ismertem Randyt, társaságban sokszor találkoztunk. Megmondtam Randynek, hogy szabad vagyok, és szívesen találkozom Michael Jacksonnal. Randy megszervezte, hogy Floridába repüljek, és a többi már történelem. Randy felkérése mindannyiunk életét gyökeresen megváltoztatta.

Mielőtt beléptem a Michael Jackson ügybe, megdöbbentett a Jackson védelem teátrális volta. Ügyvédei magánrepülőgéppel utaztak Santa Mariába és úgy tűnt, túlságosan is jól érzik magukat. Michael első alkalommal késve érkezett, egy terepjáró tetején masírozott rajongói örömére, és partit adott aznap délután a média képviselőinek neverlandi birtokán. Jackson pénzügyi és jogi tanácsadói, akiket a helyi hírcsatornák csak Michael „Álomcsapatának” neveztek, egy elegáns Beverly Hills-i szállodában tartották találkozójukat. Michael Jackson és ügyvédje részt vett a „60 minutes” (60 perc) című műsorban, gyászos eredménnyel. Jackson birtokán a Nation of Islam (Az Iszlám nemzete) vallásos szervezet nyújtott biztonsági szolgáltatást, amely nagyon rossz publicitásra talált a konzervatív Santa Maria-i közösségben. Mindez nagyon nem tetszett nekem.

Úgy döntöttem, hogy mindent lecsendesítek. Elleneztem a tárgyalótermi kamerákat, egyetértettem a bíró titoktartási rendeletével, és azzal, hogy nem lehetett semmilyen szaftos perbeszédet kiszivárogtatni. A védelemből eltávolítottam minden provokatív személyt, némelyiket rögtön, másokat fokozatosan. Bizonyos emberek, akikben nem bíztam, nem vehettek részt a jelentősebb megbeszéléseken, és nem juthattak hozzá fontos információkhoz. 13 emberre koncentráltam – a bíróra, és a 12 esküdtre. Szimpatikus volt a Santa Maria-i közösség, és az ösztöneim azt súgták, igazságosak lesznek Michaellal szemben.

A Michael Jackson védelemnek három alapvető kihívással kellett megküzdenie: a váddal, a médiával, és a középszerű tanácsadók hadával, akik a sebezhető, ártatlan Michael Jacksont körülvették. Boldogan mondhatom, hogy mindhárom akadályt sikeresen vettük.

A vád több időt és pénzt költött arra, hogy elítéltesse Michael Jacksont, mint bármelyik másik vád képviselői a történelem folyamán. Az 1990-es évek elején Tom Sneddon kerületi ügyész azt kezdeményezte, hogy két nagy esküdtszéket hívjanak össze Santa Barbarában és Los Angelesben, hogy kivizsgálják és megvádolják Michael Jacksont. Mindkét esküdtszék visszautasította, hogy Michael Jacksont bármilyen bűnténnyel megvádolja. Az 1990-es évek közepén Sneddon személyesen utazott el legalább két országba, hogy Michael állítólagos áldozatait megtalálja. De egyet sem talált. Sneddon úr egy weboldalt hozott létre a Santa Barbara-i rendőrkapitányságon Michael Jacksonnal kapcsolatos információk számára, és felbérelt egy reklámcéget is. Ez már tényleg teljesen abszurd volt.

2004-ben egy harmadik nagy esküdtszéket hívtak össze az ügyben és Michael Jacksont vád alá helyezték. A vád 9 ujjlenyomat-szakértőt alkalmazott az ügyben – többet, mint amennyit én bármelyik gyilkossági ügyben láttam. Az ujjlenyomat bizonyíték sehova sem vezetett. Minden elképzelhető terület szakértőjét meggondolás nélkül felkérték, például: balesetrekonstrukció, számítógépes grafika, DNS, törvényszéki könyvelés, pénzügy, kriminalisztika, telefon, akusztika, biztonsági rendszerek, gyermekmolesztálás, pszichológia, patológia és esküdtszéki tanácsadás. Minden momentumot megragadtak, hogy bármilyen elképzelhető ténnyel bombázhassák az esküdtszéket, ami segíthetne Michaelt börtönbe juttatni. Ehhez tartozott az is, hogy felkértek egy esküdtszéki tanácsadót, aki sikeresen segítette a vádat előző esetekben, Timothy McVeigh, Martha Stewart, és Scott Peterson elítélésében.

Soha nem tudjuk meg, mennyi pénzt és mennyi munkaórát használt fel a kerületi ügyész hivatala. Számos próbatárgyalást tartottak, és kapcsolatba léptek a világon több rendfenntartó szervezettel. Természetesen ezt az egészet a kaliforniai, Santa Barbara-i adófizetők pénzéből finanszírozták.

Több akkreditált médium tudósított erről a tárgyalásról világszerte, mint az O.J. Simpson és a Scott Peterson perről tudósító újságírók száma együttvéve. Még soha nem kapott ekkora médianyilvánosságot egy tárgyalás, és valószínűleg soha nem is fog. Sajnos sokan azt gondolták, hogy rengeteg pénzt kereshetnek azzal, ha megörökítik filmen, tévéműsorban, dokumentumfilmben, vagy könyvekben Michael Jackson felemelkedését és bukását. Azonban ezeknek az elképzeléseknek a megvalósításához el kellett volna ítélni Michael Jacksont. Ha ő börtönbe került volna, az nagyobb médiafelhajtást eredményezett volna, mint bármilyen más esemény a világtörténelemben. Többmilliárd dollár forgott kockán.

Mivel Michael Jackson a világ legismertebb személyisége, hírnévre vágyó feltörekvők hadát vonzza magához. Ezek között vannak ügyvédek és nem ügyvédek is. A védelmével kapcsolatban folyamatosan középszerű, szűklátókörű tanácsokat kapott öntömjénező szakértőktől. Ezek az emberek bármit hajlandóak voltak tanácsolni neki, ha úgy látták, hogy ez közelebb juttatja őket a céljukhoz. Megküzdeni ezzel a tengernyi bolonddal valóban őrjítő és veszélyes volt.

Példaként képzeljük el a vádló édesanyját a tárgyaláson. Már egészen az elején eldöntöttem, hogy ő lesz támadásaink fő célpontja. Nyitó beszédemben tájékoztattam az esküdtszéket arról, hogy be fogom bizonyítani, hogy az anya tervelte ki az összes hamis vádat. A tárgyalás előtt egy meghallgatáson három órán keresztül figyeltem őt, és megállapítottam, hogy katasztrófa lesz a vád számára, ha ő keresztkérdések tüzébe kerül. Tájékoztattam mindenkit a Jackson védelem körében, hogy nem szabad eltéríteni az anyát attól a szándékától, hogy tanúskodjon a vád részére. Különösen megtiltottam mindenkinek, hogy feljelentsék a kerületi ügyésznél, amikor megtudtam, hogy segélyekkel kapcsolatos visszaélést követett el. A kaliforniai törvények szerint visszautasíthatta volna, hogy tanúskodjon.

Egyértelmű figyelmeztetésem ellenére, néhány ügyvéd, akik közül senki nem vett volna részt a tanúk kihallgatásában a tárgyaláson, feljelentették őt a Los Angeles-i hatóságoknál. Ahogy sejtettem, ezek után ő nem vállalta a tanúskodást, és a vád képviselőinek hetekbe telt, mire meggyőzték, hogy mégis álljon ki és tanúskodjon az ügyben. Ha nagyon elszánt lett volna, megtehette volna, hogy nem tanúskodik semmilyen ügyben az Egyesült Államok, illetve Kalifornia alkotmánya szerint. Ez komoly problémát jelentett volna a védelmünk számára.

Nem gondolom, hogy azok az ügyvédek, akik feljelentették az anyát, ártani akartak Michael Jacksonnak. Véleményem szerint egyszerűen nem látták át a helyzetet és annak következményeit. Részesei akartak lenni az eseményeknek, és erősnek próbáltak feltűnni egy sebezhető ügyfél előtt. Valójában semmi közük nem volt ehhez az ügyhöz.

Szerencsére volt két kivételes képességű ügyvéd a csapatomban: Susan Yu és Robert Sanger. Bár mindannyian más háttérből származunk, eltérő a stílusunk és a látásmódunk, jól kiegészítettük egymást. Yu asszony és Sanger úr végig arra koncentráltak, hogyan lehet Michael Jacksont felmentetni. Tudták, hogy csapatmunka szükséges a sikerhez. Bármilyen ellentét is merült fel közöttünk, mindig sikerült megoldani azt, hiszen a győzelemre koncentráltunk. Ezen kívül rendszeresen konzultáltam jóbarátommal, Jennifer Kellerrel, aki briliáns büntetőjogi ügyvéd Dél-Kaliforniában. Ők azok az ügyvédek, akik megnyerték az ügyet velem együtt.

Szakértőgárdánk és asszisztenseink is rendkívül profik voltak. Jesus Castillo és Scott Ross nyomozók kiváló munkát végeztek. Távol tartottuk magunkat a médiától, és soha nem engedtük, hogy a sztárság csábítása elvonja figyelmünket a védelemről. Ez egy olyan ügy volt, ahol rengeteg dolog elterelhette figyelmünket. Láttam más eseteket, ahol az ügyvédet megzavarta a kamera, túlzásokba esett és véleményem szerint ezzel nem ügyfele érdekeit szolgálta. Szerencsére ez sose történt meg Yu asszonnyal, Sanger úrral vagy velem.

Átnéztem Jones kisasszony könyvét és minden tiszteletem az övé az erőfeszítéseiért. Ha valaki meg akarja tudni, mi történt a tárgyalóteremben a Michael Jackson ügy során, ezt kell elolvasnia. Világosan és megható részletességgel magyarázza el, hogy miért mentett fel egy ártatlan, jószívű zenei géniuszt egy konzervatív esküdtszék a kaliforniai Santa Maria-ban. Győzött az igazság, és nagyon büszke vagyok rá, hogy Michael Jackson védőügyvédje lehettem.

Thomas A Mesereau, Jr.

Los Angeles, Kalifornia

Fordította: Gulácsy Tünde